Már 27.-én délután nekivágtunk a nagy útnak, hogy 28.-án kipihenve indulhassuk Gyulára, a CAC kiállításra. 

Az utunk nyugodtan telt, az unokahúgoméknál aludtunk, és vasárnap terveztünk visszaindulni. Francesco első hosszabb útja volt velünk, de jól bírta, a meleg ellenére is. Út közben kétszer megálltunk, ez elegendő is volt neki. Odaérve, elvittem egy gyors sétára a környéken, utána megismerkedett a többiekkel. Lilit, az 1 és fél éves unokahúgomat azonnal megszerette, nem volt kérdés. 
Reggel korán keltünk, hogy még időben felkészüljünk a kiállításra.
Viszonylag időben értünk oda, és pakoltunk le, ahol az első élményünk egy szabadon futkározó rottweiler volt. Szerencsére barátságos volt, így nem kellett tőle tartani, sem kutyát, sem embert nem veszélyeztetett. 
A 6. ringben voltunk, Dr. Roberto Schill, román bíróúr bírált minket. Francesco nagyon jól viselkedett, a nagy meleg és tűző nap ellenére is csodaszépen állt, de sajnos csak Kitűnő 2, Res. CAC címet ért el, ami az első kiállításán szerintem tökéletes, ennél jobbat nem is várhatnék elsőre. Következőleg jobb lesz.
A felvezetett kutyák és Francsi bírálata után sétálni voltunk a városban, a gyulai várnál is voltunk, Francesco nagyon élvezte, bár kicsit fáradt volt. Nagyon jól viselkedett, flexivel sétáltathattam, első szavamra jött vissza, határozottan jót tett neki a tömeg és a sok kutya a kiállításon.
Leírhatatlanul büszke vagyok rá.
A fotó Francsiról a bírálat közben, ITT található