Már negyedik éve, hogy Jászberénybe megyünk kiállításra, ezúttal Francescot is neveztem...

Időben odaértünk, sajnos az idő rossz volt, esett, minden saras volt...ha ez nem lett volna elég, otthon felejtettem a kosztümöm is, ezért úgy vezettem fel Francsit, ahogy voltam. Az amstaff az utolsó fajta volt, ezért volt előtte időnk.
Mire a ringbe jutottunk, már sütött a nap és jó idő volt. Francsi a ringen kívül mindenre figyelt, csak rám nem.
És amikor beléptünk a ringbe...ő elkezdett figyelni, és a lehető legszebb oldalát mutatta. Mintha tudta volna, hogy őt most bírálják, és minél ügyesebb és szebb, annál nagyobb rá az esély, hogy nyerhet.
Mikor megnyertük az osztályt, először fel sem fogtam. Nagyon örültünk neki, Francesco is ugrándozott örömében. Az összevetésnél láttam, hogy nyújtja a BOB zsinórt Korózs András bíró úr a champion kannak, de az utolsó pillanatban felénk fordult, és nekünk gratulált! Hihetetlenül örültem neki, nagyon büszke voltam rá.
Sajnos BOG nem volt, mindenki rögtön a BIS-be ment, ahol már nem értünk el helyezést, de így is nagy örömmel indultunk haza.